A Nyitnikék tánccsoport Prágában élő vagy tanuló magyarok néptánccsoportja. 1975 telén alapult, egy kifejezetten vidám hangulatú Miklós napi diákbulit követően. A táncsoport megalakulásáról az AED krónikájában egyoldalas összefoglaló található, melyet a csoport vezetője, Kozsár Miklós írt. Mellette a Nyitnikék alapítólevele a következő szöveg áll:

„1975.11.30-án a tánckör alapítógyűlést tartott a Strahov-on. A gyűlésen a következő pontok lettek elfogadva: 
1. Hetente két (2) próba 
2. A próbák rendszeres látogatása 
3. Egységes próbaruha (külön a fiúk és külön a lányok számára). 
Ezeket a pontokat elfogadom és jelentkezek a tánckörbe: 

Fiúk / Lányok: 
Balogh István / Merva Ilona 
Szénási György / Gyetven Ágnes 
Mészáros Péter / Kojnok Katalin 
Géczi Győző / Jakub Erzsébet 
Kozsár Miklós / Gyuricsek Piroska”
(A majd harminc éves tinta néhol el van a krónikában kenődve, ezért elnézést kérünk azoktól, akiknek neve nem került föl a listára.)

Az írásából kiderül, hogy a tánccsoport-alakítás nem volt zökkenőmentes. Az első próbálkozás nem is járt sikerrel, csak az erre fel évvel következő. Az AED elvesztette addigi klubbhelyiségét. A megoldást a ČVUT gépész fakultásának SZISZ szervezete szolgáltatta. Keddenként a tánccsoport rendelkezésére bocsájtotta a gépészklubbot. A próbák háromórásak voltak és a heti két próbából egy mindig Sztrahovon a 3-as blokk 5x4x2 méteres „hasábjában”. 
Az 1976 április 9-ei első Nyitnikék fellépésen az első tánc címe: Falusi találkozó, a másodiké Kállai kettős. A táncokat Kozsár Miklós tanította be. Ő és még néhányan Kassán az Új nemzedékben táncoltak, onnan hozták ezeket a táncokat is. A táncosok többi és egyben nagyobb része Prágában ismerkedett meg a néptáncal. Kozsár távozása után Illés István és Paholics Gábor tanítottak be táncokat. Természetesen itt is tanítottak nem Prágaiak, például Quitner János, Varga Ervin és Katona István. 
A tánccsoport zenekara fokozatosan alakult, bár jellemzően a zenészekre, erről nem született írásos emlék. A kezdeti felállás kissé atipikus: hegedű, gitár, furulya, citera, köcsögduda. A Tekergők vezetője Pölhös Árpád, továbbá Hegedűs Géza, Csuki-Zachariás István, Gubán József, Takács Tibor. 1976 őszétöl Ursula és Kanóc Csaba, Tóth János, Tóth László, Tóth Tibor valamint Vizdár Gábor érkeztével erősödött a vonós szekció. A zenészek túlnyomó többsége már rendelkezett zenészi ismeretekkel, de akadtak olyanok is, akik menet közben tanulták be a köcsögdudázást és citerázást. 
Ekkor még kölcsönkért viseletekkel történt a fellépés, ezeket a Szőttes kölcsönözte. Később szintén a gépész SZISZ támogatásával viselet is készült a prágai „Divadelní služba” műhelyeiben. Ez után majd' minden AED rendezvényen fellépett a Nyitnikék, vagy ha erre nem volt hely, legalább a Tekergők. Szintén voltak fellépések a SZISZ felkérésére, többek közt a Szovjet Kultúra Házában a Szolidaritási est keretén belül. Miután a zselízi fesztiválon az együttes egymást követő két éven is kivállóan szerepelt (második és első helyezés), turnék Magyarországon és Felvidéken.

Fesztiválok, Turnék és más nagyobb események a csoport életében: 
 – 1977 június 3-5. Zselízi országos népművészeti fesztivál - 2. hely 
(Az együttessel itt kezdenek számolni. Egy csapásra neve lett a csoportnak. A 20 perces műsor a következőkből állt: Kéméndről jöttünk, Karika I - lánytánc, Csallókozi verbunk - fiútánc, Kovács Tibor koreográfiája, Kiss László zenéje, Karika II - lánytánc, Kéméndről jöttünk - páros tánc, Varga Ervin koreográfiája) 
– 1977 június 24-26. Gombaszögi Kulturális Ünnepségek 
(A "Kéméndről jöttünk"-et élő adásban közvetíti a Csehszlovák Televízió) 
– 1977 Turné Délszlovákiában: Pozsony, Tardoskedd, Szenc 
– 1978 június 9-11. Zselízi országos népművészeti fesztivál - győzelem 
(Egész évben készült az együttes a fesztiválra, meg akarták ismételni az élőző évi szereplést. Ez június 10-én, Léván a Družba kultúrház dísztermében tökéletesen sikerült. A programról sajnos nem készült feljegyzés - a repertoár valószinűleg a következő volt: Tardosakeddi táncok, Gömöri táncok, Bertóké verbunk, Szirénfalvi karikázó, Széki táncok, különböző tájegységekröl összeállított zenekari betétek, hogy a táncosok tudjanak néha szusszanni. Martosi leánykarika. A Tekergők martosi népdalait a rádió is kozvetítette. Másnap, június 11-én Zselízen a Schubert-park szabadtéri színpadán szintén nagy sikere volt a fellépőknek.)

– 1978 június 23-25. Gombaszögi Kulturális Ünnepségek 
Mint a fesztivál győzteseinek, kötelező részvétellel (élő TV közvetítés). 

– 1978 április 5-9. Turné busszal: Budapest-Egyetemi színpad, Komárom, Barsbaracska, Deáki.

(Ezt írja az Esti Hírlap: „A Kozsár Miklós vezette tancegyüttes és a Pölhös Árpád irányította kis népi zenekar, valamint a megragadóan éneklő Pásztor Szilvia számait egyenesen szülőfalujukból vitték Prágába, illetve hozták Budapestre a lelkes villamosmérnök-, gépészmernök-, vegyész-, építész-, orvostanhallgatók. Vajon nem lehetne-e őket, ezt a nemes hagyományokat őrző, kitűnő népi együttest legközelebb a magyar folklórfesztiválra meghívni?”) 

– 1979 Húsvétja - Taskenti turné 
(A tánccsoport eredményes munkájáért - a Cseh Műegyetem Gépészmérnöki Kara SZISZ szervezetének ajándékaként - részt vehetett a taskenti nemzetközi folklórfesztiválon. A fényképen a tánccsoport és a zenészek - jobbról: Mezőlaki Guti, Pölhös Árpád, Serédi Gerti, Jankó Lojzi, Pásztor Szilvia, Bencsik Gyula, Tolvaj Ancsi, Kolynok Kati, Illés Pista, Jeso Mária, Paholics Gábor, Császár László, Benkő Péter. A fényképpel szemben, a fényképezőgép mögött Bubó-Magda János.) 

– 1979 ősze - Ipolysági turné (Fellépések Ipolyságon, Ipolykeszin és Ipolynyéken.)

Mivel 1979-80 ban sok alapító és oszlopos tag befejezte tanulmányait, nagyobb szabású rendezvényeken való részvétel már nem volt. Persze a néptáncnak és a népzenének a továbbiakban is fontos szerepe volt a diákság életében. AED rendezvények alkalmával, diáktársak lagziján gyakorta fellépett a Nyitnikék, vagy annak egy része. Több nagytalálkozó az idő előrehaladtával sörözéses népdaléneklésbe csapott. A reguláris próbák után sem széledt szét azonnal a társaság - a sztrahovi próbákkor Sztrahovon, a gépészklubbos kör a Károly téri Černý Pivovarban gyűlt össze a társaság folyadékot pótolni és beszélgetni. 
A Nyitnikék feltehetően 1981-ben kezdett el rövid időre szünetelni. Az okot nem tudni, de valószinűleg a fő ok sok táncos és zenész egyidejű távozása volt. 
A szünet nem tartott túl sokáig. 1984. decemberében újraalakult a csoport és május 25-én már fel is lépett. Sajnos az új törvény, miszerint csak azok tanulhatnak Csehországban, akik olyan szakot választanak, ami Szlovákiában nincs, jelentősen csökkentette az AED létszámát. 
A váltás után még sokáig nem volt kellő mennyiségű diák. 1995 ben alakult meg sokadszor a néptánccsoport, most Moldva néven. Mivel még ezt megelőzően 93-ban kettévált az ország, ez a csoport is kihalásra volt ítélve. 

A Nyitnikék 2003 tavaszán alakult újra. 
2003 tavaszától bőven történtek dolgok a tánccsoporttal - ez a beszámoló csak a fontosabb dolgokra tér ki. 
A tánccsoport ötlete Bakó Katalintól származik. Kati táncolni és írni egyszerre kezdett tanulni, így nem meglepő hogy szükségét érezte a táncnak és a népzenének Prágában is. 
A „csoport” első összejövetelére 14-15 diák jött el - többségében diákok. 
...azóta is Kati vezeti a csoportot - változó, de mindig elegendő lelkesedéssel. Az első próbák egy általános iskola osztálytermében zajlottak eléggé borsos összegért. A későbbiekben néhány lelkes biokémikus elintézte a mai napig is használt próbatermet. Bár több szóváltás, érdekegyeztetés, igérgetés és kulturális lapokban nem közzétehető esemény kellet még ahhoz, hogy megszokják és hagyják a tánccsoportot itt hetente kétszer próbálni - az érdem Dobsa Melindáé és Uszacsov Péteré. 
A kezdetben megjelent 15 emberből végül csak a fele maradt. Szerencsére szájról szájra járt a hír, így sikerült új tagokkal bővülnie a csoportnak és elérni egy olyan létszámot, amivel már érdemes volt valamit kezdeni. Kihasználva a néptáncos berkekben szerzett kapcsolatokat és ismerettségeket, sikerült felhívni gömöri táncokat oktatni Richtarcsík Mihályt - Közép Európa egyik legjobb és legelismertebb néptáncoktatóját.

A táncos hétvégén tanultakat már szakavatott vezető nélkül is lehetett gyakorolni. Körülbelül egy hónapra az első összejövetel után újra Prágában járt Misi, immár a CsMMSz segítségével. Most vajdaszentiványi, erdélyi táncokat oktatni. A Cseh és Morvaországi Magyarok Szövettségével való kapcsolatfelvételt egyrészt a csoport finanszírozásának biztosítása, másrészt önmagunk „reklámozása” indokolta. Az együttműködés azóta is tart és mindkét fél számára gyümölcsöző. A CsMMSz biztosítani tudja a működéshez és fejlődéshez szükséges eszközöket, a tánccsoport pedig több teret és motivációt kap. Mivel közeledett a vizsgaidőszak, már komolyabb összpontosításra nem került sor. A csoport fellépett két cseh lagziban, és a Praha Srdce Národůn. 
Nyáron majdnem az egész tánccsoport ellátogatott Vajdaszentiványba, egy egyhetes aktív néptánctáborba. Bár a táncosok már találkoztak ezzel a tánccal Prágában, mégis itt szembesültek először azzal, hogy mennyi mindent nem tudnak még. Egy néptánctábor egy nem néptáncosnak is ad elegendő lehetőséget a szórakozásra, különösen azok, amelyek Erdélyben vannak. A napi hat óra táncoktatáson kívül, zene és énekoktatás, népi mesterségek, kirakodóvásár (egy erdélyi falunak ez egy nagyon jelentős bevételi forrást jelent) és minden este más műsor ad lehetőséget az igényes időtöltésre.

Külön ki kell emelni magát az ottani embereket és az életformákat. Erdély már a múltban is kitüntetett része volt a királyságnak, ma is egy különleges világ ez, sajnos egészen más szempontból. Az embert megdöbbenti hogy Budapesttől tizenegy órányira a közlekedési eszközök fele Dacia, a másik fele pedig lovaskocsi, mégpedig rendszámmal - jelezendő a helyzet komolyságát. 
A tánctábor után októberben egy újabb szentiványi összpontosítás következett, majd a hónap végén mégegy, amikoris megszületett az első koreográfia. Ezt a korreográfiát mutatta be első hivatalos fellépésén az újkori Nyitnikék a Prágai Magyar Kulturális Napok keretein belül. Röviden foglaljuk össze, mi kellett ehhez a hét percnyi lámpalázasan, nagy összpontosítással előadott fellépéshez: 3 összpontosítás, azaz 6 nap reggeltől estig, egy hét Erdélyben és fél év gyakorlás. Az összpontosítások vezetőinek, Misiéknek szintén három hétvégéje és elgondolkoztató mennyiségű 60 óra buszozás... Nem beszélve arról a segítségről, amit a CsMMSz-től, Magyar Kultúrális Központól és különböző személyektől kapott a csoport. 
Az első fellépést egy rövid nyugodt időszak követte. Erre szüksége is volt - mindenki nagyon fáradt volt a fizikai munkától és a mentális megpróbáltatástól. A tánc az agyat is legalább annyira igénybe veszi, mint a lábakat...

Decemberben Prágában járt Furik Rita néptáncoktató (mellesleg Misi első felesége). A Nyitnikék élt az alkalommal és igénybe vette tudását- a lányok dalokat tanultak tőle és karikázót. Később ezt a karikázót mutatták be a lányok énekelve az Óváros téren.

További nagyobb események, immár csak felsorolva: 2003 vége felé a csoport már túl volt a komolyabb újraszületési megpróbáltatásokon. 
– Fellépés a 13. Prágai Magyar bálon, májusban újabb korreográfia: gömöri, felvidéki táncok. 
– Május végén az új korreográfiával fellépés az Óváros téren, a Praha Srdce Národů rendezvényen. 
– Nyáron a csoport ismét Erdélybe látogatott - ezúttal Válaszútra. Itt a táncosok Magyarpalatkai táncokat tanultak. Ennek a táncnak az elemeiből épült fel a pár hete elkészített koreográfia. 
Az ősz nagy eseménye egy keletről érkező életmentő Nagy Péter érkezése volt. Életmentő, mert mentősként dolgozik és nagy esemény, mert hosszú ideig a Szőttesben és más csoportokban táncolt. Peti állította össze a vasvári-legényes koreográfiát és mikor ideje engedte részben átvette Katitól a próbák vezetését. 

Az indonéziai szökőár a Nyitnikék életébe is beleszólt. A csoport újdonsült oktatója Srí Lanka szigetére utazott három hónapra  gyógyítani.

Ezalatt a táncosok a reguláris próbákon magyarpalatkait gyakoroltak.Magyarpalatkai oktatás volt az áprilisi toborzón is a fő program. Misiék oktattak újfent, mint eddig mindig és remélhetően a jövőben is. A hétvégi próba nem titkolt célja új tagok toborzása és természetesen tánctanulás volt. A csoport két hét múlva újabb nagypróbát tartott - itt jött létre a már említett magyarpalatkai koreográfia. 
Bár a csoport szinte a kezdetektől 15-20 állandó taggal működik, a próbákat és az összpontosításokat ennél jóval több, mintegy 50 ember látogatta hosszabb-rövidebb ideig, hiszen az utcán járkáló emberek is meg-megálltak és megálnak a nyitott próbatermi ablak előtt és csodálkozva nézték (nézik) a tevékenykedésünket. 

Mindenki más miatt jár a próbákra. Van, aki a mozgást igényli, van, aki a zenét szereti és persze sokan a társaság miatt. A nem magyar „művészetkedvelők” általában a zene másságát és virtusát említik, mint érdeklődésük fő tárgyát. A Mongóliából Csehországba származott portásnő, ha teheti, mindig benéz a próbáinkra. Említette is Ázsiai közös gyökereinket. A kezdeti bizonytalanság és a város különböző részein történő próbák után hosszú ideig a Budecs kollégium tornatermében zajlottak a próbák. 2009-ben ismét új helyszínre költöztünk, a frissen alakult Nemzetiségek házába (Dům národnostních menšin).